Oli 101 kiskutya lázban ég, állandóan nézné a filmet, ugatva közlekedik négykézláb a lakásban, vinnyog, és el kell dobni neki valami játékot, amit lelkesen vissza is hoz a szájában. ...
A minap betértünk egy "palifogó" helyre, mely boltban minden kb. 10-szer annyiba kerül, mint amennyit nekem megérne. Mégis úgy döntött a nagymamája, hogy vesz neki valamit (naná!). Rengeteg jó minőségű állatfigura volt ott, szerintem ezeket gyűjtik egyesek...lovak, kutyák, vadállatok, tündérek, egyszarvúak, szóval minden.
Nagy örömünkre egy kölyök dalmatát is lehetett kapni, így nyomban meg is mutattuk Olinak, már-már bőrünkből kibújva, szinte nagyobb örömmel, mint ő. Legnagyobb meglepetésünkre azonban nem ezt a kiskutyát akarta választani, hanem egy fonott sörényű lovat... többször nekifutottunk a projektnek (többek között azért, mert feleannyiba került a kutyus, mint a ló), beszéltünk a kiskutya nevében, kérleltük Olit, hogy minket válasszon, de hajthatatlan maradt. Neki csak a ló kellett.
Így mit volt mit tenni, fájó szívvel perkáltuk le az árát, abban a biztos meggyőződésben, hogy ez a ló is csak az egyik gurulós dobozban köt ki pár perc után, mint a többi sorstársa, a kártyák, az autók, a kirakók, és az állatok.
Nem így történt.
A fonott sörényű lóval azóta elválaszthatatlanok, a ló sóskát eszik, fürdik és alszik kis gazdájával, én meg azon gondolkodom, hogy már a génjeiben kódolva van ez a beütés, vagy én közvetítettem neki ezt a megfoghatatlan, nagy-nagy szeretetet, lovak iránt rajongást...
Lilus egyelőre nagy szeretettel rágja a játék lovakat, na de még ebből is bármi lehet...
A minap betértünk egy "palifogó" helyre, mely boltban minden kb. 10-szer annyiba kerül, mint amennyit nekem megérne. Mégis úgy döntött a nagymamája, hogy vesz neki valamit (naná!). Rengeteg jó minőségű állatfigura volt ott, szerintem ezeket gyűjtik egyesek...lovak, kutyák, vadállatok, tündérek, egyszarvúak, szóval minden.
Nagy örömünkre egy kölyök dalmatát is lehetett kapni, így nyomban meg is mutattuk Olinak, már-már bőrünkből kibújva, szinte nagyobb örömmel, mint ő. Legnagyobb meglepetésünkre azonban nem ezt a kiskutyát akarta választani, hanem egy fonott sörényű lovat... többször nekifutottunk a projektnek (többek között azért, mert feleannyiba került a kutyus, mint a ló), beszéltünk a kiskutya nevében, kérleltük Olit, hogy minket válasszon, de hajthatatlan maradt. Neki csak a ló kellett.
Így mit volt mit tenni, fájó szívvel perkáltuk le az árát, abban a biztos meggyőződésben, hogy ez a ló is csak az egyik gurulós dobozban köt ki pár perc után, mint a többi sorstársa, a kártyák, az autók, a kirakók, és az állatok.
Nem így történt.
A fonott sörényű lóval azóta elválaszthatatlanok, a ló sóskát eszik, fürdik és alszik kis gazdájával, én meg azon gondolkodom, hogy már a génjeiben kódolva van ez a beütés, vagy én közvetítettem neki ezt a megfoghatatlan, nagy-nagy szeretetet, lovak iránt rajongást...
Lilus egyelőre nagy szeretettel rágja a játék lovakat, na de még ebből is bármi lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése