Ünnep

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Olivérnek hívtak. Ez a kisfiú egy házikóban élt a családjával, anyukájával, apukájával és kishúgával, Lilivel. Sok játéka volt, autók, vonatok, állatkák...mint bármelyikőtöknek. Csakhogy ezek a játékok néha megelevenedtek, vagyis életre keltek és csuda izgalmas kalandokba keveredtek kis gazdájukkal.

Oli legjobb barátja egy Haha nevű kis tehénke volt. Fehér-fekete szőrös, kék sálas állatka volt és a kisfiúval elválaszthatatlanok voltak. Együtt játszottak, ettek és együtt is aludtak.
Egyik nap, amikor odakint zuhogott az eső, Haha így szólt Olihoz:
- Oli, szerintem kerekedjünk föl és menjünk el Meseországba!
- Hol van az a Meseország? - kérdezte a kisfiú érdeklődve.
- Nagyon messze van - válaszolta a kis tehén - sokat kell utaznunk, de megéri, mert sok új barátra lelhetünk ott.

- Rendben! Máris indulhatunk! - mondta Oli és megfogta Haha kezét, majd abban a pillanatban nagyon magasra repültek fel, fel a felhők fölé, ahonnan minden ház picurkának látszódott.
- Hamarosan megérkezünk! - szólt Haha és ereszkedni kezdtek.

Egy gyönyörű rétre szálltak le, ahol apró bogárkák, tücskök és hangyák tüsténkedtek.
- Sziasztok! - köszönt illendően a kisfiú.
- Sziasztok! - válaszolták a kis állatok - Örülünk, hogy eljöttetek hozzánk! Jókor érkeztetek, mert egy nagy ünnepségre készülődünk.
- Milyen ünnepség lesz? - érdeklődött Haha.
- Az titok. - felelte egy kicsi hangya, aki gyönyörű virágokat cipelt a hátán.
- Sétáljunk akkor egyet! - tanácsolta Haha.
A két barát elindult felfedezni a környéket. Egy kis erdőbe értek, ahonnan nagyon furcsa hangokat lehetett hallani. Nyekergés, vagy talán sírás? Nem tudták eldönteni, így egyre mélyebbre mentek az erdőbe, a hangot keresve, ami egyre erősödött. Kicsit féltek is, de mivel nem tudták, hogy sírást hallanak-e, vagy mérges hangokat, menniük kellett, hisz lehet, hogy valaki segítségre szorul. Hamarosan egy nagy sziklához értek, aminek volt egy bejárata és mintha onnan vélték volna a hangokat hallani. Csak az volt a baj, hogy rettentő sötét volt odabent és nem volt náluk zseblámpa, hogy világítani tudtak volna. Így lassan, óvatosan tapogatózva osontak egyre beljebb a mélyedésbe, miközben remegve fogták egymás kezét.
- Te Oli! Ne forduljunk vissza? - kérdezte a tehénke -nagyon félelmetes idebent.
- Nem futamodhatunk meg! - vágta rá Oli - hisz lehet, hogy valakinek szüksége van a segítségünkre. Viszont támadt egy ötletem! Varázsoljunk ide egy nagyon bátor barátunkat, így nem fogunk félni.
Az ötlet jó volt, varázsoltak egyet és ripsz-ropsz ott termett a Kis Piros Oroszlán, aki annak idején Lacit és Olit is megtanította a bátorságra.
- Itt vagyok, barátaim! - morrant a kis oroszlán.- Segítek nektek. Gyertek utánam, majd én vezetlek benneteket és cseppet se féljetek!
Így már hárman mentek tovább és csakhamar valami mozgásra lettek figyelmesek. Egy kis sziklamélyedésben egy megláttak apró fehér foltot, ami mozgott. Közelebb léptek és meglepődve tapasztalták, hogy egy tojás az. Ez a tojás adta ki ezeket a hangokat. Még mindig nyöszörgött, sírdogált...
- Vajon mi baja lehet? - gondolkodtak a barátok. - Talán jobb lenne, ha kivinnénk a világosba, hátha jobban látjuk, mi lehet a baj.
Így óvatosan felemelték és kibotorkáltak vele a szikrázó napsütésbe.
Ahogy ott vizsgálgatták, észrevették, hogy el van repedve.
- Ó, jaj! - kiáltott föl Haha.- Eltört...Mit tegyünk? Mivel lehetne megragasztani?
- Szerintem nem kellene megragasztani - gondolkodott hangosan Oli - hisz a tojásokból mindig kikel valami állatka, lehet, hogy ebben is lakik valaki, csak még nem sikerült kibújnia.
Ahogy ezt kimondta, egy nagyot reccsent a tojás és két kicsi szem bukkant elő a héj mögül.
- Mama! Mama! - kiabálta a kis lény.
- Milyen állat ez? - szimatolta körbe az Oroszlán.
- Madár nem lehet, hisz nincs se csőre, se tolla...- töprengett Oli - talán...talán...egy dinoszaurusz baba?
Alighogy kimondta, a kicsi állat kiugrott a tojásból és teljesen jól látható lett, hogy tényleg egy kis dinó. Nagyon szomorúnak tűnt.
- Mama, mama! Hol a mamám? - sírdogált.
- Ne sírj -nyugtatta Oli - megkeressük a mamádat.- Oroszlán, vedd a hátadra a dino-babát és keressük meg az anyukáját!
Ahogy elindultak, egy kis széncinege szállt föléjük és ezt csiripelte:
- Siessetek, siessetek, lemaradtok az ünnepről! Erre, erre - mutatta az utat a kismadár.
Mit volt mit tenni, elindultak az ünnepségre, hátha megtalálják ott a kis őshüllő mamáját is. Meg nem is akarták megbántani a többi állatot sem, akik oly nagy szeretettel várták őket a lakomára.
Ahogy megérkeztek, fantasztikus látvány fogadta őket. Meseország összes lakója eljött és a színpompás kavalkádban virágok, állatok, fák együtt mulattak, táncoltak és süteményeket eszegettek. Amikor észrevették Oliékat, mindenki elhallgatott, majd énekelni kezdtek. Olinak énekeltek, aki ma lett 3 éves! Boldog születésnapot, Olivér! - kiáltották egyszerre - Örülünk, hogy eljöttél hozzánk!
Aztán nagy taps következett és Oli rettentő boldog volt.
- Köszönöm, köszönöm, igazán aranyos tőletek, hogy gondoltatok rám! - a kisfiú nagyon örült, mindaddig, amíg észre nem vette, hogy a kis dino továbbra is pityereg.
- Barátaim! - szólt Oli meseország lakóihoz. - Segítsetek nekem megkeresni ennek a kis dinónak az anyukáját! Most kelt ki a tojásból és az anyukája nagyon hiányzik neki.
Az állatok suttogni kezdtek, majd szétnyílt a tömeg és egy óriási Brachiosaurus szaladt lélekszakadva Oliék felé, miközben csak úgy rengett a föld.
- Itt vagyok, itt vagyok! - kiáltotta, majd ölbe kapta picinyét, aki azon nyomban megnyugodott és elmosolyodott.
- Itt a mamám...- suttogta és nagyon boldognak látszott.
A nagy dinoszaurusz megköszönte a kisfiúnak és barátainak a segítséget, majd mivel mindannyian megéheztek, megkezdődött a mulatság, ettek, ittak, táncoltak, játszottak a kis és nagy teremtmények, amíg beesteledett.
- Lassan indulnunk kell haza - mondta fáradtan Haha és most kivételesen Oli is igazat adott neki.
- Igen, induljunk! Sziasztok és köszönöm még egyszer a remek hangulatú bulit! - búcsúzott el Olivér és már repültek is a Kis Piros Oroszlánnal és Hahával haza.
Otthon alig győzte Oli kivárni, amíg megfürdött és fogat mosott, majd elmesélte szüleinek és kishúgának, milyen kalandos napja volt, akik szájtátva hallgatták az izgalmas kalandokat.

Boldog szülinapot, kicsi Manócska!