A tüzes kanca

Mai játékunkban az állatoké volt a főszerep.
- Mami, Te legyél a Barikával, én meg leszek a Dinóval és az andalúz kancával! - adta ki a feladatot Oli.
- Rendben van.
Beköltöztünk az emeletes autóparkolóba, amely oldalára volt fordítva és berendezkedtünk a közös életre.
- Én abban a szobában fogok lakni, amelyiken ajtó is van - jelezte a Barika. - Félek a vadállatoktól.
- Jó. Én meg az andalúz kancával a legtetején a háznak - mondta Oli. - Őrködök- tette hozzá.
Sokáig nem állhatott fenn ez az idilli állapot.
- Mami, jöjjön valami félelmetes állat! - kérte Oli.
- Jó, de mi legyen az?
- A kezed legyen! - mondta ő. (Gyakran játszunk csak a kezünkkel, például a Thomasos Kövér Ellenőrt a kezdetektől a kezem játssza, pedig most már van valódi fa, Kövér Ellenőr, a játékban mégis az ujjaimmal sétáló bácsi a legjobb.)
Így hát a kezem tigrissé vált és lejött a fekete hegyről (oldalt fekve a hegy is én vagyok mindig) a félelmetes, morgó állat.
- Grrrr, éhes vagyok, nagyon éhes!!!!- morogta- Barikát akarok enni!
- Váááá- ugrott elő a Dinó, és őrült erővel zavarta el a gonosz ragadozót.
Azonban az éhség nagy úr, így tigris koma is visszatért.
- Grrrr- bömbölte- barikaszagot érzek (Barika retteg a szobában), éhes vagyok!!!
- Ne legyél mérges, legyél aranyos!- kérlelte Oli (vagy a Dinó?).
Erre általában aranyossá szoktam válni, de most kíváncsi voltam mit lép erre:
- De éhes vagyok! Nagyon éhes! - követeltem a Barikát.
Oli nem esett kétségbe.
- Az andalúz kanca süt neked husit- oldotta meg a problémát, majd folytatta- tűz jön ki a füléből, azzal süt.
Na, ekkor már én gondoltam azt, hogy megeszem a saját gyerekem, de nem lehetett komolytalankodni. Ez a tüzes fül motívum egyébként gyakran jön elő, sehol nem látta, teljesen egyedül találta ki, de általában a gonosz állatok elriasztására használja a tüzet. Most először szolgált gasztronómiai célokat, így eléggé meglepődtem.
Szóval a tigris megette a husit és mivel tele lett a pocakja, aranyossá vált és nem bántotta többet a Barikát.