Ipipi

Ipipi...ez a szó azt jelenti, hogy ici-pici. Például Lilire használja gyakran.
- Nézd, Mami, milyen ipipi keze van! - mondja Oli, miközben markában szorongatja Lili kezecskéjét. Odabújik a hajához és azt mondja: Pihe-moha.

Gyakran "beszél" a kis Lili, úgy hogy cérnavékony hangon én szólok a nevében, pl. egy dialógus:
- Oli, mit eszel? - kérdi a kis Lili.
- Palacsintát. - feleli Oli.
- Én is kaphatok? - kérdi Lili.
- Nem. - közli Oli.
- Miért nem? -szomorodik el a kislány.
- Még ipipi vagy. Nincs fogad.- magyarázza Oli.

Egyik nap rohan hozzám Oli, rendkívül izgatottan:
- Idenézz, Mami, mit találtam! - és kinyitja kis tenyerét, amelyben egy apró borsószem lapul. Már megszáradt kissé, valószínűleg megúszta a legutóbbi takarítást.
- Ez egy kis borsó, Oli, dobd ki a szemétbe!
Elgondolkodik, majd közli:
- Nem, Mami. Megtartjuk. Ipipi borsót.
Kezében a kis borsószemmel, a vonatokhoz ül és valami kitüntetett helyet keres neki. Kiválaszt egy síndarabot, arra teszi és ott őrzi hosszan.

Megcsodáljuk az ipipi hangyákat a földön, ahogy cipekednek, a megfigyeljük terítő apró kockáit , a poháron lévő betűket megtanuljuk, a szőnyeg mintái sínekként funkcionálnak, a lábunkon az összes pici bibit bekenjük, a hajszálakat a vonatokba megpróbáljuk betenni, a fürdőkádban elkapjuk az összes szöszmöszt, ami a lábujjak közül került a vízbe...mindent megnézünk, értékelünk, elemzünk, megfigyelünk, amit én már észre se vennék, az most a legfontosabb lehet. És milyen jó is ez!