Teti bánata

Teti Oli alvóállatkája, egy foltos kis tehén. Teti meggyógyítja a sebeket, megvigasztal nagy bánatunkban, velünk van, ha félünk, jön hűségesen a doktornénihez, vele alszunk, vele utazunk, vele kapunk szurit és persze sokat is játszunk vele. Beszélni is tud. Vékonyka hangja van, nagyon barátságos, a fű a kedvenc eledele és utál fürdeni a mosógépben.

Egyik nap, Oli azt játszotta, hogy ráült, majd ráugrott Tetire. Egyre durvult a játék, végül megelégelte a kis tehén és kérte Olit, hogy ne ugrándozzon rajta, mert az fáj neki. Oli nem vette komolyan, tovább ugrándozott rajta. Erre sírni kezdett Teti.

- Ne sírj, Teti - mondta Oli és ölébe vette, ringatta kis barátját. Teti hamarosan el is felejtette fájdalmát, nem úgy mint Oli az előző őrjöngést, és újra elkezdett pattogni a kis tehénen, mintha az előző sírásnak semmi köze nem lenne az előzményekhez.

Szegény kis Teti nagy bánatában így szólt:
- Oli, ha így bánsz velem, elmegyek világgá.
Oli szeme kikerekedett. Látszott, hogy valami nagyon különleges, misztikus dolgot sejthet e fogalom mögött.
- De. - mondta, ami nála az igent, a jót és ezek szinonímáit is jelenti.
- Menjek el?- kérdezte Teti szomorúan - de akkor nem látsz többet! Elmegyek egy másik kisfiúhoz, aki nem fog bántani.
- De -sürgette Oli - elmenni világgá - s miközben kimondta, feszengett, izgatott várakozással tekintett a jövőbe.

Hát, gondoltam, most már nincs visszaút, kivittem a kis foltost az ajtón, magamra csuktam és kitettem az ablakba, ahol Oli nem látja, viszont reménykedtem, hogy a kutyák nem viszik el tás gyanánt. Dolgom végeztével bejöttem a lakásba.
- Teti elment világgá. - közöltem és próbáltam nagyon bánatos képet vágni.
- Visszajöjjön! - követelte Oli.
- Nem jön vissza, Oli, hisz Te mondtad neki, hogy menjen el világgá.

Na, erre eltört a mécses. Olyan keserves sírás tört ki, hogy nem is tudtam, hirtelen mit találjak ki, persze Teti nem jöhetett vissza csak úgy...hisz akkor nem lenne hiteles az egész.

- Hívjuk föl, Oli! Hívjuk fel, hogy mégis jöjjön vissza! - jött az ötlet.
Erre azonnal elhallgatott. Könnyei csak úgy peregtek az arcán, de mosolygott. Megfogtam a telefonom és felhívtuk Tetit.
- Teti, gyere vissza! - kiabálta Oli a telefonba.
- Ne menjek világgá mégse? - kérdezte a kis tehén.
- Ne. - kérlelte Oli.
Letettük a telefont és csodák csodája, az ajtóban megjelent a Teti. Nagy egymásraborulás után, óriási meglepetésemre Oli így szól:
- Teti, világgá menni!
- De hisz most mondtad, hogy inkább jöjjek vissza. Mégis menjek el?
- De. - mondta Oli.
- De nem jövök vissza, akkor sem, ha felhívsz! Nem baj?
- Nem baj.- hősködött Oli.
-Nem fogok akkor veled aludni, nem baj?
-Nem.
Mit volt mit tenni, másodjára is nekiindult a nagyvilágnak a kisbarát. Amint becsuktuk mögötte az ajtót, Oli hívni kezdte:
- Teti, gyere vissza!
- Oli, Teti most már nem jön vissza többet, most küldted el világgá.

Na erre, óriási dráma, nagy sírás következett. Nem is mondott semmit, csak nagyon keservesen sírt. Nem bírtam sokáig.
- Jól van, kimegyek, megnézem, hátha még itt van a közelben-mondtam.

Kiszaladtam érte, visszaadtam kis gazdájának, aki úgy ölelte magához, mintha soha nem akarná elengedni többet.